[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- A macska vigye el !!- // igazábol sokkal csúnyábbra gondolt xDD// már megint...Se baj megyek megkeresem, biztos nem vitte még messzire a víz - azzal feltápászkodott odasétált a szirthez majd egy nagy lendülettel leugrott, így elveszett a többiek szeme elöl...- |
* Szotlanul figyelte, hogy, hogyan merül el a vizben a gyürü. * |
Kira
*figyeli ahogy a gyűrű egy elegáns ívvel a vízben landol majd lassan lesülled a korallok közé majd eltűnik a szem elől* |
- Igazatok van, de mostmár annyira hozzám nőtt hogy hiányát érezném ha nem lenne az ujjamon - húzta el a száját, hirtelen szörnyű emlékek törtek fel belőle, eszébe jutott mikor elszökött az oltár elöl eszébe jutott mikor a férfi akihez kényszerítették megütötte és hirtelen olyan düh szaladt át rajta hogy lehúzta ujjárol a gyűrűt és egy nagy lendülettel a korallok felé hajította- |
// bocsi valamiért átváltott másik névre :S de ezt victoria mondta// |
- Hmm.. okos gondolat.. de nekem szomoru dolgok jutnának eszembe rola.. |
Kira
-Ahogy elnézem az élmény annyira megmaradt benned hogy nem felejtenéd el még gyűrű nélkül sem.. |
- Itt a gyűrű - vett le az újjárol egy színarany házassági gyűrűt - Ez emlékeztet rá hogy sose szabad férjhez menem - mosolyodott el, úgy látszott túlvan a dühkitörésen - Gyerekes dolog tudom, de félek enélkül elfelejteném...- |
- Akaratod ellenére férjhez kényszeritettek? - Szörnyedt el. - utolso, kényszer lépés.. szörnyü.. |
Kira
-Add csak ki a mérged. Jobban érzed majd magad. Kényszerházasság..Ez tényleg hülyékre vall..Már bocsánat.. |
- Mindenki ezt hiszi - sóhajtott nagyott - pedig mindig is spóroltunk, sosem vettünk felesleges dolgokat, amik meg már nem kelettek ha olyan volt vagy árvaháznak adtuk vagy elvittük a kereskedökhöz és pénzért megvették tölünk...- De apámnak sajnos egyre több adósága került felszínre ami levitte a család több mint fél vagyonát, én arra gyanakszom hogy atyámat ez úgy megviselte hogy szépen lassan eliszogatta a maradék pénzünket, aztán persze mikor már nincs semmi már előjönnek azzal az ötletel hogy menjek férjhez - olyan undoral és haragal ejtette ki a férj szót hogy szinte egy értelmetlen ordibálás lett belőle. - hogy is mondják - töprengett majd 1-2 perc mulva győzedelmesen kibökte - Hülyék !! |
* Bolintott Kira szavaira. *
- Pontosan.. senki semmit nem tud rolad.. a hibáidrol. Épp azért jo ez a sziget. - Sohaj. - Hmm.. csak ugy eltünt a pénz? Vagy olyan szorgosan költekeztetek? |
- Nos az igaság hogy már nekem sincs régóta pénzem - csóválta meg a fejét. - az utóbbi 200 évben a családom vagyona egyre jobban megapadt mégnem minden pénz elfogyott - húzta el a száját nem volt szomorúság az arcán, inkább mintha töprengett volna hova tünt az a sok pénz... - |
Kira
-Az kellemetlen..*mondja majd Yumira néz* Na igen. Ez egy őj világ itt bármi megtörténhet és mondhatni mindent újrakezdhetünk. Magunk mögé dobhatjuk régi életünket, hibáinkat, csalódásainkat..*sóhajt majd ő is leül mert eddig ácsorgott* |
* Felnevet *
- Valamibe a világ nem változik, hm? Itt a szigeten nem sokat számit, kinek mennyi pénze van.. mindenki magára van utalva.. vagy a szerencsésebbek barátokra is számithatnak. |
* Eszébe jutott hogy még Kira se mutatkozott be de mivel utóbb halotta a nevét úgy döntött kihagya a felesleges szóváltást, inkább tovább beszélgetett - Én úgy gondolom inkább az irigység jáccot közre - lohadt le a mosoly az arcárol - én igen pénzes családbol származtam sok olyan tárgyam és játékom volt amik másoknak nem adatott meg...abban az időben is úgyan úgy gúnyolódtak a pénzes szülők gyerekeivel mint mostanság. * |
- A nevem Yumi..-Mosoly - Épp be akartam mutatkozni, de megelöztél.. |
* Felragyogott az arca a dicséret hallatán, neki nagy szó volt hogy a mai emberekel el tudott beszélgetni * - Ennek örülök, de oh milyen udvariatlan vagyok, annyira belefeledkeztem a mesélésbe hogy meg se kérdeztem a te becses neved ... - a szemét Yumira emelte és bünbánó pillantásal várta a válaszát.* |
Kira
-Ez érdekes. de ez mit bizonyít? Hogy vannak akik a saját gyengeségüket így próbálták leplezni hogy másokat próbálnak megalázni. Itt most te voltál az "áldozat"*mondja tegezásre váltva Victoriának* |
* Vigyorogva ásitott egyet.. majd nevetésbe tört. *
- Nyugi, csak viccelek. Cseppet sem volt unalmas.. és megértelek. Nem jo, ha az embert megbélyegzik.. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés