| [15-1] 
 
	
		
	 
		| Leszáll a lányról és hátrábbugrik.-Köszönöm a vacsorát.Most mennem kell.Remélem még tallkozunk!A nevem Ikumi!-eltűnt lassan ahogyan a hangja is.
   |  
 
	
		
	 
		| Reiji unottan nézte a jelenetet. Nem nyűgözte le túlságosan Ikumi beszámolója miszerint "Én vagyok az ősvámpír, és milyen erős vagyok".  |  
 
	
		
	 
		| -Azt hiszed megijedek tőled,fekete anygal?-közelebb ment hozzá.-Egy Ősvámpírral nézel farkasszemet!-mondta.-Előlem nincs menekvés,kislány!-félrecsapta a lány szárnyait majd a lány nyakába harapott.Elkezdte szívni a vért.
 |  
 
	
		
	 
		| Ayu ObsidianAmikor Ikumi megjelenik előtte a szárnyai megnőttek, és védelmezően nyúltak át a lány testén.
 - Közelebb jösz, belőled is olyat csinálok. - mutatott a folyóra, majd Reijire pillantott.
 - Ayu... Ayu Obsidian. S benned kit tisztelhetek? - kérdezte lágy, selymes hangon.
 |  
 
	
		
	 
		| Figyelte ahogy a lelkek eltűnnek a szeme elől. Mintha a lány tekintete a menyországba juttatta volna őket.- És te ki vagy? - kérdezte tőle.
 |  
 
	
		
	 
		| Megjelenik a lány előtt széttárt köpennyel.Kidülledtek a szemfogai.Szeme lángvörösen égett.-Én vagyok a legszörnyűbb rémálmod.-kiáltotta.
 Közeledett a lány felé.
 |  
 
	
		
	 
		| Ayu ObsidianA gyönyörű angyal felsóhajtott, majd a folyóra pillantott. Az elveszett lelkek mind ott voltak benne, amiket a lány most úgy védett. Leguggolt, majd a folyóba érve a lelkek egy része eltűnt.
 |  
 
	
		
	 
		| - Hát van egy olyan érzésem itt egyikünk sem fog vadászni - sóhajtott zsebretett kézzel, és a folyót nézte. |  
 
	
		
	 
		| -Élelem után kutattam,hátha kiszívhatom valamelyik állat vérét,de ide kerültem.-ránézett a lányra.-Bingo.-mondta majd eltűnt.
 |  
 
	
		
	 
		| Ayu ObsidianFeléjük pillantott, de nem szólt semmit. Szárnyai újra kicsikké válltak, majd felállt, és feléjük fordult.
 |  
 
	
		
	 
		| - Nem - rázta a fejét. - Még nem volt szerencsém találkozni vele.- És te mit keresel erre, teee ősvámpír! - vigyorgott.
 |  
 
	
		
	 
		| -Hello.-köszönt Reijinek,majd hirtelen megjelent mellette.-Ismered azt a fekete angyalt?-kérdezte.
 |  
 
	
		
	 
		|   Nem tudja miért tévedt erre a helyre. Először csak vadászni indult, majd az erdő egyre kihaltabb lett, holt lelkek szaga érintette érzékeny orrát, az erősödő szél belekapott szőke tincseibe. Kíváncsi volt, hajtotta előre valami. Amint meglátta a parton Ikumit elfintorodott.- Hello - köszönt oda.
 |  
 
	
		
	 
		| Ayu ObsidianGyönyörű fekete szárnyait széttárva ült az egyik sziklán. Szemei semmit sem türköztek. Ridegek voltak, de mégis csillogtak. A közeledő fiú felé nézett, amitől a kezei ökölbe szorultak. Nem szerette, mikor zavarták őt.
 |  
 
	
		
	 
		| Ikumi még nem járt ezen a helyen.A hideg végigfutna minden halandó gerincén,ha látná ezt a helyet.Odaállt a folyó szélére és belenézett.Szellemek folytak a folyóban.-Szegény halandók.-mondta
 |  [15-1]
 
 |